A
héten az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalt sikerélményeimet
szeretném megosztani veletek a gyerekek néhány olyan megnyilvánulását
felidézve, melyek arról árulkodnak, milyen szépen kezd
kifejezéskészletük részévé válni az angol.
Akik
hozzánk járnak, tudják, hogy az óráink angolul folynak, képek és
különböző kellékek, játékok segítségével mutatjuk be a szavak,
kifejezések jelentését, illetve speciális helyzetek megteremtésével
vezetjük rá a gyerekeket, hogy abban a helyzetben hogyan reagáljanak,
mit mondjanak.
Új tanfolyamunk, a Fun with Flupe „csodanagyija” például gyakran ütközik valamilyen problémába, amire a mesékben Paul a „What’s wrong, Granny Fix?” kérdéssel reagál. Annak érdekében, hogy ezt megtanítsuk különböző „ál problémákat” teremtünk a foglalkozáson: meglazítjuk a szék lábát, hogy az kijöjjön, „elfelejtjük” bedugni a magnót a konnektorba, stb. Jelezzük, hogy valami baj van és rávezetjük a gyerekeket, hogy úgy reagáljanak, mint ahogy Paul is szokott, vagyis egy konkrét reakciót várunk. Az órákon adódhatnak azonban olyan nem várt helyzetek is, amikor nem előre megkonstruált problémáról van szó, hanem ténylegesen nem találok egy CD-t vagy véletlenül esik ki a kocsi kereke. Mivel ekkor nem várok egy konkrét reakciót nagyon megdöbbenek, ha a gyerekek a meglepett arcomat látva megkérdezik „What’s wrong, Sisi?”. Ebből látszik, hogy amit tanulunk, milyen gyorsan magukévá teszik, milyen könnyedén elő tudják hívni a megfelelő helyzetre reagálva. Ez pedig arról is tanúskodik, hogy milyen szépen megértik a mondatok jelentését, és nem papagáj-szerűen ismételtetjük velük a mondatokat.
Új tanfolyamunk, a Fun with Flupe „csodanagyija” például gyakran ütközik valamilyen problémába, amire a mesékben Paul a „What’s wrong, Granny Fix?” kérdéssel reagál. Annak érdekében, hogy ezt megtanítsuk különböző „ál problémákat” teremtünk a foglalkozáson: meglazítjuk a szék lábát, hogy az kijöjjön, „elfelejtjük” bedugni a magnót a konnektorba, stb. Jelezzük, hogy valami baj van és rávezetjük a gyerekeket, hogy úgy reagáljanak, mint ahogy Paul is szokott, vagyis egy konkrét reakciót várunk. Az órákon adódhatnak azonban olyan nem várt helyzetek is, amikor nem előre megkonstruált problémáról van szó, hanem ténylegesen nem találok egy CD-t vagy véletlenül esik ki a kocsi kereke. Mivel ekkor nem várok egy konkrét reakciót nagyon megdöbbenek, ha a gyerekek a meglepett arcomat látva megkérdezik „What’s wrong, Sisi?”. Ebből látszik, hogy amit tanulunk, milyen gyorsan magukévá teszik, milyen könnyedén elő tudják hívni a megfelelő helyzetre reagálva. Ez pedig arról is tanúskodik, hogy milyen szépen megértik a mondatok jelentését, és nem papagáj-szerűen ismételtetjük velük a mondatokat.
Ami még talán ennél is csodálatosabb, amikor a gyerekek a foglalkozáson
maguktól kezdenek el egymás között angolul kommunikálni: a társukat
kérdezik, elkérnek tőle valamit, vagy éppenséggel rendre utasítják
egymást. De nem kis meglepetésemre olyan helyzetnek is fültanúja voltam,
amikor egymásnak magyaráztak el dolgokat angolul, például: az egyik
kislány elégedetlenkedésére, hogy nem talált rózsaszín ceruzát a másik
kislány elmagyarázta, hogy előbb fehérrel aztán pirossal színezzen és
így rózsaszínt kap. Mindezt angolul. És talán érdemes hozzátennem, hogy
ez egy öt éves kislány volt--
Sisi "néni"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése