Hagyományos Anyák Napi Torta - 'Mothering Cake' - Recept

Ismert, hogy a XVII. századi Angliában sem feledkeztek meg az anyákról: a húsvétot követő negyedik vasárnapja volt az ő ünnepük. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra ajándékként elkészítették az anyák süteményét. Ilyenkor a család apraja-nagyja együtt ment az istentiszteletre, valamint különleges ebéddel-vacsorával ünnepelt. Akik nem tarthattak velük, nem lehettek a jeles napon édesanyjukkal, apróságokkal kezdtek kedveskedni nekik. 

Angliában anyák napján hagyomány az édesanyák számára mandulás Simnel torta azaz 'Mothering Cake' készítése.

Forrás: http://www.receptvarazs.hu/receptek/recept/simnel_torta

Recept:

• 18 dkg vaj
• 18 dkg 1. MCM Gyümölcscukor
• 1 db citrom reszelt héja
• 23 dkg liszt
• 1 kiskanál sütőpor
• 0.5 kiskanál őrölt fahéj
• 1 csipet őrölt gyömbér
• 3 dkg őrölt mandula
• 3 db tojás
• 2 evőkanál tej
• 50 dkg aszalt gyümölcs
• 10 dkg koktél-cseresznye
• porcukor
• 20 dkg kék marcipán
• 20 dkg sárga marcipán
• 2 evőkanál baracklekvár
• 1 db tojásfehérje

Elkészítés

A vajat a gyümölcscukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a citromhéjat. Egy másik edényben összekeverjük a lisztet a sütőporral, a fahéjjal, a gyömbérrel és a mandulával.
A vajhoz egyenként hozzáadjuk a tojásokat úgy, hogy közben 1-1 evőkanálnyi lisztes keveréket is teszünk hozzá, majd hozzáadjuk a maradék lisztes keveréket és a tejet. Végül hozzákeverjük az aszalt gyümölcsöket és az apróra vágott cseresznyét is.
A munkafelületet megszórjuk porcukorral, majd a kék marcipánt 0,5 cm vastag, 20 cm átmérôjû koronggá nyújtunk rajta.
A tészta felét egy sütőpapírral kibélelt, 20 cm-es tortaformába kanalazzuk, ráhelyezzük a marcipánkorongot, majd a maradék tésztát.
180 °C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütjük, majd a hőfokot 150 °C-ra csökkentjük, és további másfél órán át sütjük, míg a tészta meg nem szilárdul.
20 dkg-nyi sárga marcipánból újabb korongot nyújtunk. A kihűlt tészta tetejét megkenjük a baracklekvárral, és beborítjuk a marcipánkoronggal.
A maradék marcipánból 11 vagy 12 darab golyót készítünk (aszerint, hogy Júdást is ábrázolni akarjuk-e, a golyók ugyanis a tanítványokat jelképezik, akik részt vettek az utolsó vacsorán). A golyókat a torta tetejére helyezzük és szakácsfáklyával megpirítjuk.

Jó étvágyat! J

Anyák Napjára Szeretettel

Egy-két klasszikus, de mindig kedves emlék. A gyerekek kézlenyomatát sokféleképpen megörökítheted, akár a pici talpukat is. Készíthetsz kis virágot is belőle, vagy a gyerekek kezével díszíthetsz táskát, pólót is. Nagyon egyszerű, de mégis nagyon kedves ajándékok készíthetők a gyermekek fényképeivel is.

Forrás: http://erezdmagadjol.hu/2012/04/anyak-napi-ajandek-otletek/

Közeledik május első vasárnapja, az Anyák napja. Még emlékszem, mikor gyerekkoromban ünnepre hívtuk Édesanyánkat, Nagymamánkat az óvodába, iskolába... virágcsokrot kötöttünk, verset szavaltunk…  Még emlékszem, amikor Anyukám megsimogatott, érzem bőrömön tapintását...   

Még emlékszem Nagymamám odaadó szeretetére, meleg konyhájára, a pogácsa illatára... még emlékszem, amikor utoljára mondtam el neki mennyire szeretem.

Anyukám, anyukám,

Találd ki

Ki az én kincsem

Vajon ki?

Ki más lenne hanem Te?

Vegyél hát gyorsan az öledbe!

Oly nagy ajándékot kaptunk édesanyánkban, nagymamánkban. Hogyan mondhatjuk el szeretetünket? Egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág, egy szép vers, vagy ének, egy kedves kis szívből jövő apró ajándék. Annyi módja van. Nem kell nagy dolgokra gondolni. És oly jó hogy mindez nem egy napig tart. Egy életre kaptuk ajándékba az édesanyánkat és nagymamáinkat.

Ajándékul adott téged az Isten,

Ahogy földnek adta a napot;

Aranynál is drágább vagy nékem,

Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,

Nyomodban mindig virág fakad:

Nyugalmat találok közeledben,

Nyereség nékem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel nappal.

Áldozatod nem felejtem el;

Átadom most e pár virágszállal,

Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,

Mégis mindig gondolok reád;

Magammal hordom szent örökséged,

Megőrizem arcod mosolyát.

                                                          (Gerzsenyi László)

Honnan ered az anyák napja megünneplésének szokása?

Anyák napja megünneplése a görögökig nyúlik vissza: az istenek és istennők anyját, Rhea-t minden tavasszal nagy ünnepség keretében köszöntötték az ókori birodalomban. A rómaiak szintén megemlékeztek Cybele-ről, minden istenek anyjáról március idusán. Az ünnep szélesebb körben a XIX. században terjedt el. Az Egyesült Államokban először Julia Ward Howe költőnő, aktivista javasolta megünneplését 1870-ben. 

A hivatalos ünneppé nyilvánítás a philadelphiai Anna Jarvis (1864-1948) nevéhez fűződik, aki imádott édesanyja halála után két évvel elérte, hogy anyák napja hivatalos ünneppé váljon.

Legelőször 1910-ben Nyugat-Virginia kormányzója nyilvánította az anyák napját ünnepnappá, és ugyanebben az évben Oklahoma is csatlakozott. 1911-ben már minden amerikai állam ünnepelte, országos ünneppé pedig 1914-ben Wilson elnök tette.

Ezután az anyák napja "átlépte a határokat": az emberek ünnepelni kezdték Mexikóban, Kanadában, Dél-Amerikában, Kínában, Japánban, Afrikában és persze Európában is. A kontinensen az első világháború után terjedt el, nem meglepő módon, bevezetését a virágkereskedők erőteljesen szorgalmazták. A hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték.

Napjainkban világszerte megemlékeznek az anyákról, ám különböző időpontban: Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában, Belgiumban, Japánban és az USA-ban május második, míg Magyarországon, Portugáliában, Spanyolországban és Dél-Amerikában május első vasárnapján.

Számos közel-keleti országban május 10-én ünneplik az anyákat, Franciaországban és Svédországban pedig május utolsó vasárnapján. Kilóg a sorból Norvégia, ahol februárban, Argentína, ahol októberben, vagy Thaiföld, ahol augusztusban ünneplik.

Forrás: https://sites.google.com/site/pamlapkezdoeoldala/anyaknapja-eredete

Mi fontos és mi nem az?

Több mint fél év után jogosan kérhető számon rajtam, a „zöldfülű” Helen Doron tanáron, hogy az itt eltöltött időszakot alaposan értékelve számot adjak a tapasztalataimról.

Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy a várakozásaim csak nagyon kis részben voltak összhangban a valósággal és ezt nem negatív értelemben írom. Foglalkozzon bármennyit is az ember elméletben a gyerekek angolra való tanításával, úgyis csak a gyakorlat fogja eldönteni mind a tanár, mind pedig a rábízott gyerekek sorsát. 

Tudhatom én például, hogy egy adott helyzetben hogyan „kell” reagálni, de a tapasztalat azt igazolja, hogy minden szituáció egyedi és így az improvizáció rettentően fontos tanítás közben.

Ha pedig ez működik, akkor hangulat is van. Bár igaz, hogy a Helen Doronba tanulni hozzátok a gyerekeket, meggyőződésem, hogy ez sohasem mehet a játék, a szórakozás rovására. Nem csupán az eredményekkel mérhető tudás a fontos (bár az is az), hanem a nyelvhez való jó viszony kialakítása is. 

Ha az óra izgalmas, játékos, vicces, bolondos, akkor magához az angol nyelvhez is felszabadultan fog hozzáállni a kis tanuló és a nagyobb kihívásoknak sem stresszesen fog nekiszaladni a jövőben.

Amit szeretek, azzal sokkal nagyobb erőbedobással tudok foglalkozni úgy, hogy közben fel sem tűnik, milyen rengeteg energia lett belefektetve az adott tevékenységbe.

A nagyszerű eredmények pedig ilyen módon születnek. Remélem, az én tanítványaim nem csupán tudni, de szeretni is fogják a nyelvet. Ha így lesz, megint csak ezt tudom mondani, nem dolgoztam hiába!

Puszi,

          Attila „bácsi”

Spontán angol

A héten az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalt sikerélményeimet szeretném megosztani veletek a gyerekek néhány olyan megnyilvánulását felidézve, melyek arról árulkodnak, milyen szépen kezd kifejezéskészletük részévé válni az angol.

Akik hozzánk járnak, tudják, hogy az óráink angolul folynak, képek és különböző kellékek, játékok segítségével mutatjuk be a szavak, kifejezések jelentését, illetve speciális helyzetek megteremtésével vezetjük rá a gyerekeket, hogy abban a helyzetben hogyan reagáljanak, mit mondjanak. 
Új tanfolyamunk, a Fun with Flupe „csodanagyija” például gyakran ütközik valamilyen problémába, amire a mesékben Paul a „What’s wrong, Granny Fix?” kérdéssel reagál. Annak érdekében, hogy ezt megtanítsuk különböző „ál problémákat” teremtünk a foglalkozáson: meglazítjuk a szék lábát, hogy az kijöjjön, „elfelejtjük” bedugni a magnót a konnektorba, stb. Jelezzük, hogy valami baj van és rávezetjük a gyerekeket, hogy úgy reagáljanak, mint ahogy Paul is szokott, vagyis egy konkrét reakciót várunk. Az órákon adódhatnak azonban olyan nem várt helyzetek is, amikor nem előre megkonstruált problémáról van szó, hanem ténylegesen nem találok egy CD-t vagy véletlenül esik ki a kocsi kereke. Mivel ekkor nem várok egy konkrét reakciót nagyon megdöbbenek, ha a gyerekek a meglepett arcomat látva megkérdezik „What’s wrong, Sisi?”. Ebből látszik, hogy amit tanulunk, milyen gyorsan magukévá teszik, milyen könnyedén elő tudják hívni a megfelelő helyzetre reagálva. Ez pedig arról is tanúskodik, hogy milyen szépen megértik a mondatok jelentését, és nem papagáj-szerűen ismételtetjük velük a mondatokat.

    Ami még talán ennél is csodálatosabb, amikor a gyerekek a foglalkozáson maguktól kezdenek el egymás között angolul kommunikálni: a társukat kérdezik, elkérnek tőle valamit, vagy éppenséggel rendre utasítják egymást. De nem kis meglepetésemre olyan helyzetnek is fültanúja voltam, amikor egymásnak magyaráztak el dolgokat angolul, például: az egyik kislány elégedetlenkedésére, hogy nem talált rózsaszín ceruzát a másik kislány elmagyarázta, hogy előbb fehérrel aztán pirossal színezzen és így rózsaszínt kap. Mindezt angolul. És talán érdemes hozzátennem, hogy ez egy öt éves kislány volt--

Sisi "néni"