Egy indonéz lány Debrecenben

A Helen Doron Nyelviskolában többször volt már angol-nyelvű tanár. Különböző országokból érkeztek, különböző kultúrát képviseltek, és különböző munkamorállal dolgoztak. Fontosnak tartom és hasznos lenne, ha lenne nálunk állandó anyanyelvi tanár.
Vivi február végén utazott haza. Az AISEC-nevű szervezettel jött, Indonéziából, Jakartából. Nagyon aggódtam, hogy mennyire tud beilleszkedni ide, de úgy gondolom, hogy jól sikerült. Nagyon pozitív és proaktív hozzáállása volt a tanításhoz. Nekünk és hasznos volt, hogy angolul beszélhettünk vele.
Többen meghívták hétvégére, így volt alkalma megismerni a magyar családokat, szokásokat. A sárándi iskolába is elvittük magunkkal, és az ott levő gyerekeknek is nagy élmény volt anyanyelvű tanárral találkozni, beszélgetni. Ittléte alatt számos gyerekekkel találkozott.
Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy a nálunk tanuló gyerekek nem féltek vele beszélgetni. Akartak vele beszélgetni, kommunikálni, nem volt bennünk gátlás és, ha nem jutott eszükbe valami, akkor segítségül hívták a technikát, és szótárral kommunikáltak, laptopon keresztül. De beszéltek és kérdeztek, és meg tudták, hogy Indonéziában él a komodói sárkány, és a legszebb tengerpartok ott vannak a világon, és sok egyebet, amelyet addig nem tudtak erről a földrészről.
Ezek a gyerekek biztos, hogy felnőtt korukban sem fognak félni attól, hogy angolul beszéljenek!

Sőrés Gabriella